Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek 1 oldal

 
 
Az oldalon található versek szerzői jogvédelem alatt állnak!
Azok másolása, sokszorosítása engedélyhez kötött!



További elérhetőségek: http://versoldalaim.sokoldal.hu  http://afelhoketelfujtaatavasziszel.ewk.hu/  http://kekanyariegbolt.eoldal.hu



Megjelent



Már megvásárolható :

 

 Sebzett alkonyat halkan sír valahol

Sebzett alkonyat halkan sír valahol

Reggelre messze futnak a hegyek.

Szívem lázasan ver, zakatol.

Görögország ! Most hazamegyek.

 

Suhan a busz az országúton

Mögötte percek és órák.

Lábamat tétován előre nyújtom.

Már messze vannak a Meteorák

 

Ha behunyom szemem, újra-látom

Látom, mint fodrozódik a tenger.

Asprovalta, Vrasna partjait látom.

Búcsúzom. Szemem sírna, de nem mer.

 

Hol van már Thessaloniki ! A piac és a kikötő,

Hol van a bástya szerű Fehértorony ?

A portékáját kiáltva kínáló kereskedő ?

A busz tova rohan, én hangulatom fonom.
 

Látom mint lépkedek a part lágy homokján.!

Amint jóízűen eszem a Girost.!

Az ikont árusítót a zsúfolt standján.!

S a szent hegyet, a párás Olimposzt

 

Apránként kóstolok Ouzot, mely itt

Nem más, mint ánizs ízű finom likőr.

Ízlik a savanykás pácban készült polip

És nem bánom, hogy nincsen itt tükör.

 

A csillagos ég e nyári éjszakámon

Az erdők fölé feszül mint égi sátor

S tudom a kelő nap fénye majd párától csillog

A csendet csak motor zaj veri fel, és sóhajtás itt-ott

 

 Illatos teából száll a forró gőz

 

Illatos teából száll a forró gőz
Gondom, vágyam nálad kergetöz
A nap selymes simogató szárnya
Vágyak közé szorult lelkemnek árnya

Mámoros ez a lélek, fiatal, kamasz
Kacagva kacér, mint az ízes tavasz
Domborul a kebel, simul rá a virág
A kiszáradt ajak inni csókot kíván

A haj nyíló virágként omlik el lágyan
Sóhajtok miatta, ki tudja már, hányat
Tudom, önző, öntelt a szerelmi láz
Hiú ez a pompa, csalfa a ragyogás

De a fény még nekem ragyog fenn az égen
Szerelmes álmot rólad szövök éppen
Ha csókra szomjazom,örömöm táncol
Öblöst kortyol ajkaid édes kulacsából



Hó érkezett az őszbe

 

hó érkezett az őszbe
erős széllel fújtatva körbe

kavargó esésben lejtve
az olvadást sem felejtve

rátelepedve a hegyre
meg a sötét fellegekre

zord időt lopva a tájra
fagyos leheletet a szájra

lapogatja a fázós embert
kinek kesztyűre sem telt

ki hideg kezét teszi imára
fagyasztja az arcát simára


 

 

 

 

Elérhetõség:   

 

 

bolgika@gmail.com

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.