Hófehér falú, nádtetős istálló


Hófehér falú, nádtetős istálló
falai közt ló, tehén téblábol

kint villanypásztor őrzi a legelőt
tarka szarvasmarhák áhítják a fejőt

Tágas a tanya, nyüzsögnek a hangok
almásderes prüsszent, koppan a patkó

később álltában friss szénát majszol
két kisfiú izgatott, lábasjószágot hajszol

Gágognak a libák, kárálnak a tyúkok
tollpihék repülnek, s kacagnak a lurkók

majd elül az ijedtség, hisz fáradnak a lábak
levegő után kapkodnak a szájak

egy kisbárány béget, feledné a napot
túl meleg a bunda, mit az Istentől kapott

Hogyha meghal a szeretet

Hogyha meghal a szeretet
Lelked olyan, mint egy élve temetett
Tetszhalott, ki sose nevetett
Bizony, így van ez, ha nincs már szeretet

És ha elveszted lelkedet
Üres szemmel, vakon nézheted életed
Színtelen, szürke képeket
Bizony, így van ez ha veszted lelkedet

Élhetnél te is boldogan
Miért nem teszed te is úgy, mint oly sokan
Élhetnél te is boldogan
Bizony, ha azt tennéd, amit oly sokan

 

Elérhetõség:

bolgika@gmail.com