Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek 5 oldal

 

 

 

Az oldalon található versek szerzői jogvédelem alatt állnak!
Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!

További elérhetőségek: http://versoldalaim.sokoldal.hu  http://afelhoketelfujtaatavasziszel.ewk.hu/ 


Megjelent


Megvásárolható:


 

Szeptember 11-én 12 óra 47 perc után


Takard el nap, takard el arcodat

Legyen sötétség, örök alkonyat

Nem érdemli meg e föld s rajta az ember

A nap fényét, számára az is csak fegyver


Fényben jobban látni ki az ellenfél

Fennen lehet hirdetni ki az ellenség

Mint kövér esőcseppek, hullanak a bombák

Ágyuk dörögnek, tesznek mindent rommá


Repülők esnek le, mint fáradt legyek

Földre érve már csak ócskavas hegyek

Emberek nyüzsögnek, mint tébolyult hangyák

Büszkén öldökölnek, mert őket ölni hagyják


Takard el nap, takard el arcodat

Legyen sötétség, örök alkonyat

Nem érdemli meg e föld s rajta az ember

A nap fényét, számára az is csak fegyver


Látni lehet a szenvedélyt, mely célt talál

Tévé előtt ülve nézhető, mint arat a halál

Mint robbannak fel a földbe ásott aknák

Kevés lenne a nyomorék, ha le sem raknák


De a fegyvertárnak ezzel még nincs vége

Van még meglepetés, görcsbe rándul a gége

Van még atom, van még biológiai fegyver

Ami kontraszelekcióként ritkítja az embert


Takard el nap, takard el arcodat

Legyen sötétség, örök alkonyat

Nem érdemli meg e föld s rajta az ember

A nap fényét, számára az is csak fegyver


Véres húscafat füstként száll szerte szét

Óriási csendbe süketül a messzeség

Jajkiáltás halkul, nyöszörgésbe fullad

Lassú a halál, az öröklét ezen túl van


Célkövető rakéta elől hiába menekülsz

Tévesen hiszed, hogy majd élve kikerülsz

Te büszke ember, te őrjöngő pusztítás

Maga vagy a sátán, a halálra uszítás


Takard el nap, takard el arcodat

Legyen sötétség, örök alkonyat

Nem érdemli meg e föld s rajta az ember

A nap fényét, számára az is csak fegyver

Háború tébolya...

Háború tébolya bolyong a földön.

Végigmegy városon, falun és völgyön.

Megfertőz férfit, nőt és gyereket,

nagyhatalmi tervek szülnek egeret

Lázas fegyverkezés, tévútra vitt eszmék,

csak a vak nem látja, ennek böjtje lesz még.!

De a gőg elámít, takarja a szemet.

Az észben nincs erő lefogni a kezet.

Körül zárt városok. A telepített aknák

csonkolt testű emberek mennyországát rakják.

A vér szaga nem rémít, a nyomort se bánja

míg az a másé és nem a sajátja.

Kiégett városok, romba dőlt házak,

közöttük életek éheznek, fáznak.

Be nem úgy a halál, mely visítva kacag,

ha nem ma , majd holnap, magával ragad.

Elégedetten dörzsöli fekete tenyerét.

Míg ember él a földön, nem veszti kenyerét.

Nem tudom mi a jó, kinek van igaza,

kinek jut dicsőség, kinek a vigasza.

De azt tudom, hogy Én, amíg élek,

fegyvert nem fogok tökfejek kedvére.

 




Elérhetõség:

 

 

bolgika@gmail.hu